Mi a téma, örülté' ma?

Egyes számú örömhír: a kutyám ÉL!!!
Oké, tudom, más büszke ebtulajdonosoknál ez az alapállapot, ám miután drága Vacakom (itt és most megjegyezném, hogy NEM ÉN NEVEZTEM EL!!!) tegnap kutyasétáltatás közben bepuszilt valami ismeretlen és igencsak kétes eredetű húscafatot, szent meggyőződésem volt, hogy az éjszaka folyamán mérgezéses, erőszakos és igencsak fájdalmas halált fog halni. De nem halt, hála a nagyszakállúnak, és ennek most roppant mód örvendek. Már csak arra kell ügyelnem, hogy ma még véletlenül se engedjem a dögletes dolgokat dédelgető (d)zacskó közelébe, mert sajna nincs az az isten, amiért kutyahercegem hajlandó lenne kiadni a szájából azt, amit egyszer már a fejébe vett. (És igen, próbáltam szétfeszíteni az állkapcsát, de sose becsüjetek alá egy tacskót!!!)

Kettes számú örömhír: Poppy és M_ Zsolti továbbra is nyaral, ám még mindig nem érkezett róla hír, hogy belefulladtak volna a bőrönbe (mint ahogy attól előre rettegtem...), így hát kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy nem fulladtak bele a bőröndbe. Ámen!

Hármas számú örömhír: Darolyn örül nekünk, és mi is örülünk Darolynnak!!! Köszönjük a követést!

Négyes számú örömhír: Úgy tűnik a szüleimet végre két évtizedes késés után utolérte az agyuk, és rájöttek, hogy három gyereknek két számítógép bizony iszonyatosan kevés. Nem akarom elkiabálni, de... nem is fogom elkiabálni...

Ötös számú örömhír: A Piercesnek végre, végre új száma van, és ha szabad ilyet mondani, akkor ***** jó! http://www.myspace.com/thepierces

Hatos számú örömhír: Mára nincs több örömhírem! Ennek nyilván ti örültök, de nagyon! :D

Mesterséges örömgenerátor

Ha nem vagy elég pozitív személyiség egy ilyen témájú bloghoz, ám a nagyérdemű publikum mégis elvárja tőled, hogy bejegyzésekkel örvendeztesd meg, akkor igyekezz önmagadat is minél gyakrabban megörvendeztetni...
Példának okáért, kövess el mindent annak érdekében, hogy a világ legboldogítóbb mondata napjában többször is elhagyhassa lefelé görbülő ajkaid. „Na ugye, hogy megmondtam!” :D Csak mondd ki hangosan minden különösebb indok nélkül, és máris jobban érzed magad . Hát még ha indokod is van rá…
Az indokteremtés viszonylag egyszerű folyamat, melyet példámon keresztül most te magad is játszva megérthetsz, tanulmányozhatsz és elsajátíthatsz. Lássuk hát!

A Bori egyszer meglepett egy oklevéllel…
… amit szokás szerint elkevertem valahová…
Azt állította, elvesztettem…
…Ám én egészen biztos voltam benne, hogy valahol a szobámban van, mégpedig egy olyan helyen, ahol egy A/4-es lap könnyedén elfér…
… Pár perce megtaláltam az íróasztalomban, ahol egy A/4-es lap (mit ad isten) könnyedén elfér…

Na ugye, hogy megmondtam! :D

Bob&Paul: Koruk gyermekei

Kaptam egy gyönyörű, fekete-fehér, bekeretezett Bob Dylan-posztert. Unokabátyám egyszer csak felhívott, hogy át ugorhatna-e, mert szeretne felköszönteni a szülinapom alkalmából. Hihetetlen vicces volt, ahogy ott állt somolyogva egy óriási izével a kezében a lift előtt. Addig ügyeskedett, amíg fel tudta hozni úgy, hogy meg se leshettem, mi az.:) Álomszép, igazi Dylan-fotó!

A másik öröm szintén szülinapi ajándékhoz kötődik. (Erről jut eszembe, hogy ma egész nap a Lányaimtól kapott kéznyomatos blúzban mászkáltam:)) Megkaptam a Paul Newman-könyvet, és végre-végre elkezdtem olvasni. Nagyon tetszik. Érdekes, mert az író sosem találkozott Paul Newman-nel. Mégis. Rengeteg interjúból, nyomozásból, kutatásból tökéletesen összerakta a képet. A szavakból érzed Newman hangját, mosolyát, jellegzetes beszédstílusát.

http://www.youtube.com/watch?v=zxHSV5sZ0oI&feature=related

Sokban emlékeztett másik meghatározó könyvélményemre, a Brando-önéletrajzra, méghozzá azért, mert mindkettő ugyanúgy közelíti meg a két istent. Koruk gyermekeként. Azt vizsgálják a háttérben, hogy a két ikon miként testesíti meg az amerikai ideák, az amerikai eposz két ágát. És valóban, Newman-nél tökéletesebb, amerikaibb ember kevés volt. Egész élete a saját korának és mindig a saját korának (!) vegytiszta képlete volt. Gyönyörű, csodálatos ember! Olyan acélkék szemmel, amihez hasonlót csak egyetlen -egy Newmanhez hasonlóan különleges- ember tekintetében láttam:)

Hiányzol, Paul!

http://www.youtube.com/watch?v=S2OdPDEG6aQ

Az első videó nem a legjobb minőségű, de van alatta felirat. Plastic Jesus a Cool Hand Luke-ból.

A második pedig az egyik legkedvesebb filmem Nagy Jelenete. Legalább azért nézzétek meg, hogy pár percet lássatok Új Hollywood és (a filmtörténet) egyik remekművéből, ami messzemenőleg meghatározza a lényemet. Hallgassátok hangosan! (A végére mosolyogni fogtok.)

Pillanatnyi hangulatinga

Vérbeli ellentmondás egy ilyen megrögzött antiszociális lélektől, de örülök az embereknek.
Az embereknek, akiket ismerek, akiket azt hittem, hogy ismerek (de aztán úgy megleptek, hogy még mindig nem sikerült teljesen magamhoz térnem) és akiket nem ismerek ugyan, viszont határozottan nem kifogásolnám a későbbi kapcsolatteremtést :D.
Bonyolult lelkek, (többszörösen)összetett személyiségek és agybeteg észjárások tengerében tobzódok, de ez a négy napra jutó háromórányi alvás után furcsa módon boldogsággal tölt el. (Mint ahogy az is, hogy Palvin Barbi van a Glamour címlapján, vagy a Noisettes Don't Upset the Rhythm című száma...)
Aztán ki tudja, lehet, hogy amint ma délután felébredek (józanul és megfontoltan) ismét átkozni fogom a kiismerhetetlen embereket, de addig is...

Go Baby Go :D...

A puszta létige szomorúsága

Szerettem volna, ha úgy van.

Nem volt úgy.

Kértem: legyen úgy.

Úgy lett.

Tandorim

Mai élőzés kipipálva!

Szinte hiba nélkül lehoztam a mai Pápa-Hali meccset, ez az utóbbi napok lelkiállapotát (ami az élőzést illeti) tekintve hatalmas szó! ÖRÜLÖK! :) Sőőt, azóta a Bayern megnyerte 2-1-re a Bundesliga nyitányát a Wolfsburg ellen, egy hosszabbításban lőtt Schweini góllal (ráadásul az első gólt a Kroos-Müller kettős hozta össze, úgyhogy teljes a német siker), valamint egy vezető cikket is írtam, és csak 8 perccel később hoztuk le, mint a NSO. Szuper ez az este! :)

Games

- games that never amount to more than they're meant will play themselves out -

Szép volt ezt a sort megélni, szívemmel érteni. Igen, úgy is lehet valami szép és értékes, ha nincs folytatása, ha ,,csak" egy apró, eltévedt szövetszál a nagy szőttesben.

BERLIN!!!

Berlinnek.

A barátnőmnek, aki vendégül látott, a Spree-part közeli lakás szeretetteli légkörének. Annak, hogy boldog és kiegyensúlyozott életet és otthont teremtett a szerelmével Berlinben.

A csodálatos, gyönyörű német nyelvnek és hogy ezt hallhattam egésznapos dózisban:) A nyelvtudásomnak, ami biztos közrejátszott abban, hogy magam számára is furamód otthon éreztem magam egy távoli városban. Hogy sok mindent ki tudok fejezni és meg tudok érteni ezen a számomra varázslatos, gyönyörű-gyönyörű, sokatmondó, sokatrejtő nyelven.

A valódi, tiszta szellemi örömet nyújtó, igényes, inspiráló kiállításoknak, annak, hogy Berlinben tényleg szórakozás a múzeumlátogatás.

A Tachelesnek, Roman Kroke "Die Motte Charlotte" képregényének és Memorial Tree-jének.

http://www.youtube.com/watch?v=Tkpqxk53qL0

A Mauerparknak és az East Side Gallery-nek.

Christopher Coake könyvének, amire egy "Alles muss raus" akció keretében bukkantam rá. A sétáknak egyedül, a forrócsokizásnak a brandenburgi kapu mellett, Coake szívig érő történeteit olvasva.

A berlini kulturált közlekedésnek. Akik Budapestre olimpiát terveznek, javaslom, látogassanak el oda, merengjenek el az U- és S-Bahnnetzen, utazzanak kedvükre a tiszta járműveken, vegyék szemügyre az egyedi, kreatív megoldásokat felvonultató metrómegállókat és utána döntsenek, időszámításunk után hányban rendezzük meg e jeles eseményt.

A Dussmannak, ami egy négyemeletes könyvesbolt TELE csodálatos, izgalmas NÉMET könyvekkel minden témában, nyitvatartása: 10-24!! Das pure Paradies...:)

A hihetetlenül széles és igényes újságkínálatnak. A különszámoknak. Ha ott élnék, éheznék, úgy hiszem, ilyen újság- és könyvkultúra mellett. (És csatlakozva Hozzád, Poppy: igen, ezerszer is hála a családomnak, ahol észrevétlenül nőttem bele a könyvek szeretetébe, ahol a könyv a kezem folytatása, nélkülözhetetlen; hogy vannak könyvek, sorok, versek, amelyek a szívemig érnek, otthont adnak idegenben, csendesen felfogják esésem.)

A kedves (! igen! félre a hitetlen arckifejezésekkel!) németeknek.

A város tényleg multi-kulti légkörének, Berlin lüktetésének, tágasságának, negyedei sokféleségének, felszínen fecsegő és a mélyben munkáló történelmének, aminek erejét, sűrű vonzását, érintését sokáig szívedben érzed, ami emlékezetedbe szivárog és helyet készít magának tebenned.

"Hányféle találkozás, Istenem, együttlét, különválás, búcsuzás!"

"És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék."

Örülök annak a beszélgetésnek, amely ráébresztett arra, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy olyan családba születtem, ami a betűt tette az életem alappillérévé. Ami megtanított, nem, nem tanított, a vérembe oltotta, hogy az irodalom, a könyv ajándék. Megmutatta, hogy a művészetnél nincs nagyobb úr, éppen azért, mert még a halált és a sorsot is felülírja. Azt hiszem, semmilyen módon nem kaphattam volna többet gyerekként, mint amit tőlük, a közeli és távolabbi, a vér szerinti és fogadott családtagjaimtól: nekem adták a kultúra iránti rajongást, a tudásra, fejlődésre vágyást, az írott szó szeretetét; ami a lényem legmeghatározottabb vonása.

Pilinszky: Elég

Az unokabátyámnak. Mindig, mindig.
Minden találkozásnak, minden együtt töltött percnek, beszélgetésnek és hallgatásnak. Az egyik legkülönlegesebb ember, akit ismerek.

Élet, munka, miegymás

Többek közt, persze! Kaptam végre egy közreműködői kártyát a Sport Tévétől, ami annyit tesz, hogy a magyar labdarúgásban dolgozom, immáron hivatalosan is, ezért minden meccsre, a stadion minden területére beléphetek! :) Érzem, hogy a kör tagja lettem. Remélhetőleg egy felfele ívelő, jövőbeni magyar sikersportágnak lettem szerves tagja. És imádok benne dolgozni!

Imádom az életem, és teljes mértékig boldog vagyok. Munkaként azt csinálhatom, amit szeretek, otthon a világ legcsodálatosabb nője vár minden nap, akiről tudom, hogy vele akarom leélni az életem. A családommal is minden rendben, egy hónap, és láthatom menyasszonyként a nővéremet! Bízom benne, hogy tökéletes nap lesz számára szeptember 18-a, én a magam részéről mindent meg fogok tenni érte! Szóval "Everybody and everything is fine. Csak úgy Robert de Nirósan. Merthogy, mostanság sok filmet láttam vele és Al Pacinóval és egytől egyik zseniálisak. Az ő megismerésüket is Borimnak köszönhetem!

Ma egyébként éppen állatkertben jártunk (már megint...), ahol órákig el tudunk lenni. Láttam a neveltlányomat, Nórit, a medvét. Meg kell mondjam, gyönyörű! :) Fáradt vagyok az egész napos kirándulástól, no és még jó pár órát dolgoznom kell ma, de ez cseppet sem panasz, sőt! Mindennek tudok és mindennek lehet örülni mostanság az életemben!

Szabó Magda

"ma már tudom, nem az indított el későbbi utamon, hogy a némafilm megszólalt, hanem a felismerés, hogy van érzés, ami örökké megmarad, de csak a művészet segítségével rögzíthető."

A fantasztikus, a csodálatos Szabó Magdának. Mindig is gyűjtöttem magam köré azokat az embereket, akiket családomnak, nevelőmnek éreztem. Nem is tudom, lobbant-e fel szerelem gyorsabban, mint a Für Elise nyitósorainak olvasása közben: "A férfi és a nő, akik az első világháború legvéresebb szakaszában kötöttek házasságot, nem a jövőt, a múltat engesztelő igazságtételre készültek fel."

Annyi szeretet és hála nincs is bennem, mint amit érzek azért a rengeteg ajándékért, kincsért, amit Szabó Magda adott nekem.

Magamat is meglepő módon egészen szeretni tudtam az ő szemén keresztül Cilit vagy Emerencet, bár sose fogom annyira érteni, tudni őket, mint Magdát vagy Annát, a kis Vitay-t. De enyhült a Melanie-val szembeni ellenérzésem, ha megérteni sose fogom, akkor is.

Scarlett lányai vagyunk...

Balaton

A nyári Balaton illatának. A strandhangulatnak, a nagy úszásoknak, óriási, ötéveseket szomorító rózsaszín vattacukornak. Annak, hogy két lángosos emlékezett ránk tavalyról és mint régi ismerősökkel beszélgetett el velünk. Az első lángosnak.

A vonatútnak Almádiba. Valahogy úgy vagyok én is a Balatonnal, -ami az otthon szóra elsőnek megjelenik előttem, ami az egyetlen igazi gyökerem- mint a filmek Európával: Toldozott-foldozott emlékekből, összelopkodott pillanatokból és túlértékelt álomképekből állítottam össze magamnak, így legtöbbször csak vakon tébolyogok a valódi tájakon. De most, Almádiba menet, nem tudom, hogyan, lehet a hőség tette vagy a menetszél, de igaznak látszott, amit 20 éve kergetek.

Végre vége!

Az élet apró iróniája, hogy amint hazaküldtük az árvízkárosult gyerekeket, az időjárás ismét pocsékosba, lucskosba és nedvesbe fordult…

…Aminek én persze fenemód örülök, hogy az ördög vinné el az önző formámat :D

Nem tehetek róla, de hosszú idő óta ez volt az első olyan napom, amikor végre simára aludhattam az arcocskámat, füttyönfüttyös hangulatban ébredhettem a kerítésünkön csövező rigókkal együtt, és főállású tevékenységemként kivételesen nem a „melegem van”-t kellett megjelölnöm lelkem képzeletbeli adatlapján.

A szobám és agyvizem kihűlt (az utóbbiban nem kis szerepe van egy olyan eseménynek, ami nem kompatibilis ennek a blognak az elveivel, ezért inkább nem itt publikálom…), belsőmben tobzódik a béke és az endorfin, egyszóval a boldogság hajnalban elkérte a telefonszámomat és most égető kényszerét érzi, hogy minden második percben megcsörgessen…

Ennek pedig csak ÖRÜLNI lehet…

Ámen!

Ui.: Üdv Csillagom! Foglalj helyet baráti körünkben! ;)

Minek örültem tegnapelőtt?

Tudom, tudom...a telhetetlen mindenemet! De muszáj megemlítenem, hogy tegnapelőtt Querida volt olyan tündér, hogy meginvitált erre a blogra :)...
Szóval tegnapelőtt ennek örültem...és köszöntöm többi társam-e-bűnben!! :)...

Hogy minek örültem ma?? Hát ma olyan jó dolog történt velem! Végre tudom használni a motoromat!! És ez szuper...
Eddig ugyanis szükség volt plusz egy emberre a végcélnál, és egyre otthon, hogy feltegye a drágát a sztenderre...nem tehetek róla, de olyan dög nehéz, hogy nem volt erőm hozzá...most viszont került rá oldalsztender, így senki sem gátol meg a száguldozásban :D...rettegj teszkó, s pékség!
Ja, igen...annak is örülök, hogy nem tört el a lábam, amikor az egyik lejtős kanyarban kicsúszott a fara a kavicson, és oldalra dőlt...hiába is akart maga alá temetni, nem megy az olyan könnyen...jó, jó...attól függ, ki akar felébem kerekedni, ugye...

Na mára ennyi...

Anya

Ma annak örültem nagyon, de nagyon, hogy Anyukám titokban pénzt utalt az izombeteg gyerekek alapítványának számlájára (úgy derült ki, hogy beszélnem kellett az alapítványt vezető "Főtündérrel" és ő kérdezett rá, hogy van-e közöm az azonos családnevet viselő hölgyhöz:). Ez egy óriási és gyönyörű ajándék nekem (amit nem is annak szántak:); egyrészt mert akkor tudja, mit jelent számomra ez az egész, milyen mérhetetlenül fontos; másrészt mert titokban tette és ez nagyon anyus és nagyon meghatott. Azért is, mert ilyen ember az édesanyám, de a leginkább azért, mert ebből megint kiderült, mennyire szeret engem és mennyire jelen van ez a szeretet még akkor is, úgy is, amikor, ahogy nem is gondolnám.
(Hasonlóképp örültem nagyon-nagyon, amikor az utazásom reggelén a húgom pénzt hagyott fagyira a gyerekeknek; azt hiszem, mostanában ezzel lehet a legnagyobb ajándékot adni nekem:) Ez jó és fura, meglepő érzés, hogy ekkora és őszinte örömöt okoz valami, amit nem közvetlenül nekem adnak:)

Örömök

A várakozás öröme

Erről még múlt hét szerdán kellett volna írnom, de akkor már nem volt rá idő. Napokig élt bennem a várakozás öröme; készülődés az idei táborra. „… nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.” Izgatott, boldog öröm ez, várni valami bizonyosat, várni azt, amiről tudod, hogy eljön és nyomot hagy, várni valamit, ami a tied.



Esti öröm

Amikor este fogmosás közben azt érzem, gyönyörű volt a nap és maradéktalanul boldog vagyok, nem hiányzik semmi. Csendes, halk öröm, ami végigáradt rajtam, minden sejtembe, gondolatomba csordogált.

A mozgás öröme

Amikor a fagyizótól hazáig vittem a hátamon macskakövön, dimben-dombon, meleg volt, nevettünk, izgett-mozgott, játszott, incselkedett, táncolt. És jó volt vinni a hátamon és jó volt egész hazáig vinni, az öröm, hogy megcsináltam. (És nem is fájt utána a hátam:)) Amikor futott egy kis zsivány, mert hisztis volt és épp világfájdalmat élt át az elmaradt strandolás miatt. Miután futva megkerültük a Bazilikát, be- majd kicsattogtunk a szent helyre, levágtattunk a dombon, összeaszott földdarabokat dobált felém és ismét próbált elfutni és eltűnni – lerúgtam a papucsom, levágtam a táskám a fűre, nagyon dühös voltam a tehetetlenségtől, féltem a dühömtől és attól a gondolattól, hogy „na most aztán megmutatom neked”, a harctól, amivé lassan átfordult az egész, a félelem, hogy nehogy kifusson az autók elé és baja legyen, a tudat, hogy nagyon is értem, miért hisztis (és az persze nem a fedőok, hanem sokkal mélyebb) – és ahogy ott rohantam mezítláb a fűben, megnyújtva a lépéseimet és általános iskola óta át nem élt sebességre gyorsulva, átcikázott rajtam a mozgás öröme, hogy mennyire jó így futni, hogy tudok futni negyven fokban is és gyorsan és az egész testem dolgozott és mozgott és minden félelem és düh és kétségbeesés mellett öröm villant bennem.

A tökéletes pillanat öröme

Amikor kiértünk a dombtetőre a két fiúcskával és segítőtársammal, és az egyik kisfiú felfedezett egy faházikót, amit mindenképp meg kellett közelebbről nézni – a faházikóban hasábokra vágott fa várakozott, előtte talicska, mellette egy fáról hullongtak arany levelek, a kisfiú futott oda, és azt éreztem, ez egy tökéletes pillanat. Annyi örömről lehetne írni még, és igazából egyikről sem lehet írni, mert mélyebben vannak annál – a csintalan örömről, hogy milyen hihetetlenül koszos lettem estére (délre), az ölelés, odabújás öröméről, az aranyköpéseikről, a fürdetés öröméről, a gyengéd örömről, amikor alvás közben nézed őket vagy ahogy reggel kikászálódnak az ágyból és megjelenik az első huncut mosoly a szájuk szegletében. A játék öröméről. A rácsodálkozás öröméről – a kert hátsó szegletébe tett séta felfedezőút, a szárnyashajók szuperek, a vonatnézés megunhatatlan, azt nézni, hogy rakják a vonatba a fát, pedig valódi kaland.

És öröm Pilinszkyt olvasni, amikor szükséged van rá: „És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.”

Kiscica

Azt hiszem, a kép önmagáért beszél... A nagymamám pihe-puha cicahercege :) .

Sportsikerek

Ugyan sajnálatos tény, hogy nem a német válogatottra utal a cím, de most önző, önös érdekeim felülkerekedtek a Nationalelf kisiklásán, no meg ezen esemény elemzése teljes mértékben ellentmondana a blog célkitűzésének... No mindegy! Szóval: végre belevethetem magam a labdarúgásba mint kezdő sportújságíró, emellett elindult dán körútjára az első, magyar focistáról készített promóvideóm! Virul a hiú lelkem sportos és karrierista fele! :)

Mozi

Ejnye, a németek veresége úgy letört mindenkit, hogy már örömködni sem tudtok? Sebaj, majd én örömködök, engem csak kicsit legyintett szíven...
Szóval: örülök, hogy ma a "Dunántúl legszebb mozijában" megnéztem az öcsémmel a 9-et, ezzel is finoman feljevítva az idő előtt kialakult borzalmas ízlését (Képes volt egy nap kétszer végigbambulni a Maszk fiát, teljes kétségbeesésbe és idegbajba taszítva ezzel az egész családot, de főleg persze szegény nővérkéjét...), és hogy szintén nagyon finoman (és persze teljes titokban) elhasználhattam az összes buborékfújóját... Lötyijét... (Hé, valamit valamiért! A mozijegy amúgy is drágább volt... Meg különben is; amiről nem tud...)
...Ééés még nincs vége a napnak, szóval jöjjetek, ti boldog pillanatok, hadd körmöljelek le titeket, mert meccsek nélkül fenemód unatkozom!

Borinak mindig igaza van...

...Na jó, nem mindig, de szerencsére most igen! :) Szóval igen, igen és harmadszorra is igen, ez a bejegyzés a sikeres államvizsgámról szól! :) Ugyan eggyel több évig tartott a BA-s diploma megszerzése, mint kellett volna (ámde praktikus okokból), ugyan ismét kiderült számomra, hogy hiába tanulom meg az anyagot, a vizsgadrukkal még mindig nem igazán tudok mit kezdeni, de akkor is kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy a papírgyűjtésem egy diplomával folytatódott! És ki tudja, talán még nincs vége...

Ja, amit kifelejtettem: Köszönöm szépen imádott életemértelmének, hogy kitartott mellettem a nehéz időkben is, így a diplomám egy részét (mondjuk az m betűt, abból úgyis kettő van) neki ajánlanám! Tudom, hogy jó kezekben lesz, és előbb-utóbb lesz három nagytestvére! ;)

Mellesleg nevelőszülő lettem! Enyém a világ leggyönyörűbb lánya, Nóri! A világ legboldogabb és legfáradtabb apukája vagyok jelenleg! :)

Lakk

Ma megvettem a világ legrondább színű körömlakkját, ami konkrétan úgy néz ki, mint a Bűzmocsár a Labirintusban. Úgyhogy természetesen imádom... Lehet, hogy holnapra fel is kenem, elvégre apu szülinapjára ünnepi külső dukál :D.

Új stílus születőben

Ma újra fodrásznál jártam, méghozzá 6 vagy 7 hónap után először. Még sosem telt el ennyi idő két frizuranyírásom között. Az viszont kellőképp meglepett, és nagyon jól is esett, hogy az egyre inkább növekvő hajamról a fodrászomnak nem volt lesújtó véleménye, mint azt vártam, sőt! Szóval most életemben először hajnövesztésbe, és négy-öt év óta tartó hajstílusom lecserélésbe kezdtem. És egyelőre több pozitív visszajelzést kaptam ezügyben, mint negatívat! ;) Meglátjuk, mi sül ki belőle... Bár lehet, hogy kisfiús bájomnak lőttek, és ez megnehezíti az államvizsgát... :)

Hivatal és angyalkák

Szinte euforikus érzés fogott el, amikor 13. 40-kor kiléptem az okmányiroda ajtaján. 13.30-ra foglaltam online időpontot, 13.40-kor pedig a BKV-s kényszerterápia végét jelentő ideiglenes A4-es jogsimmal hagyhattam el e dicső intézményt. Az ügyintéző hölgy kedves volt és rendkívül informatív, még kerti traktort is vezethetek, tudtam meg neki köszönhetően:)
Úgyhogy - és ez mindannyiunk számára jó hír - van, ami működik, méghozzá olajozottan, Magyarországon!! (Persze lehet, hogy akik nem használják ki az online időpontfoglalás nyújtotta előnyöket, másképp vélekednek).
A két baráti találkozáson túl örömet okozott még egy fekete-fehér-nem-nagy-durranás-de-azért-aranyos-angyalos-és-a-legjobb:-600Ft-os póló is:)

Kutyus

Találtunk egy kiskutyát... Megint... :) Ez már nem lehet véletlen!

Kőszikla

Ma már másodszor hívott fel a héten drága unokabátyám minden különösebb ok nélkül, csak úgy beszélgetni.
Nagyon örültem a Costában eltölt pár unokabátyos-órának, a megfelezett málnás jegesteának és narancsos-csokis muffinnak. Örültem a kék és zöld szín árnyalatairól tartott kiselőadásnak, a Finálé előrehaladásának, a műfaji filmek dicséretének, a filmelméleti viták békés kompromisszumának és Charles Bukowski minden szavának.
És végül de nem utolsó sorban, hogy sikerült élve átkeltem a Deák téren tartott Magyar Gárda vs Rohamrendőrök "ünnepségen".

Komoly!

Én nem örülök a németek győzelmének... Sem a spanyolokénak... (Tudom, vackoljam be magam a föld alá, és elő se bújjak egészen a VB végéig...) Viszont az előbb nyitottam be a nővérem szobájába, és az elém táruló látványtól menten vagy két métert emelkedett a lelkem. Most is ott lebeg valahol a plafon és azon létra teteje között, amin drága testvérkém a gyorsabb netezés, és jobb vétel reményében kuporog. Nem vicc, véresen komoly! Legalábbis véres az biztos lesz, ha valamelyik családtagom rájön, hogy nyilvánosan örömködök agyament viselkedésükön... De sebaj, vállalom a kockázatot. Sőt, lehet, hogy én is odazsúfolom magam arra a létrára. Sok jó ember... nagy fenékkel bír :).

Blogtörés

Ugyan bejegyzésem nem teljes mértékben felel meg a blog elnevezésének, ugyanis a boldogságra első sorban okot adó események még tegnap történtek, de ennek én még ma is tudok örülni! :)
Természetesen a németek fantasztikus győzelméről beszélek. Miroslav Klose is megmondta, innen már minden mérkőzés ajándék a Nationalelfnek, és nekem is! :) Mellesleg a pont az i-re az volt, hogy Borival átbeszélgettük az éjszaka nagy részét, és mire igazán belelendültünk, már a napszúrás okozta fejfájásom is elmúlóban volt!

Következő bejegyzésemet remélhetőleg kedden vagy szerdán teszem közzé, és Bori szerint minden bizonnyal a sikeres Államvizsgámról fog szólni... :) Én egyelőre óvatosabb duhaj vagyok, de hogy ez változzon, megyek is a legkellemetlenebb tételsorral közelebbi kapcsolatot létesíteni...

Mommy, it's over!

Három nap után végre elmúlt a fejfájásom. :) Ha ez nem ad okot az örömködésre, akkor semmi! Na jó, talán még annak a halovány kis szivárványnak is tapsikoltam egy sort, amit kutyasétáltatás közben sikerült elcsípnem... A vége ugyan még nincs meg, de mint tudjuk, ami esik nem hullik. Jól jönne a kincs, fejleszteném belőle a blogot ;)

Limonádé, rohanás, Németország

Legelőször annak örültem, hogy teljesen véletlenül találtam a "kisteszkóban" limonádés jégkrémet, ami nagyon finom és megmentett a hőségsokktól. Aztán annak nem örültem, hogy miután fél liter kólával kényelembe helyeztem magam a kivetítő előtt és felhangzott az argentin himnusz, végkimerülésben kimúlt a projektor és ezzel együtt az én meccsnézési lehetőségem. Így kólástól, mindenestül átrohantam tíz munkásbácsin, egy kalleren megdöntve a meccsre futás szabadtéri világcsúcsát bevetődtem egy étterembe (Ez volt az igazi A lé meg a Lola -true story).
Szóval annak nagyon örültem, hogy a 8-ik percre már ülve szakadt rólam a víz és vezetett Németország. (Illetve, hogy így is maradt 90 percen keresztül, mindkettő: Ültem és vezetett Németország.)

Mogyorós kalács és DEUTSCHLAND:))))))

A közös kalácskészítésnek és a finom mogyorós-mazsolás kalácsnak. És nagyon-nagyon Németország fantasztikus győzelmének! Most kéne Berlinben lenni...

Poppynak közös kedvencünk, Özil fotója a DPA-tól:)

Vérkép és édes tölcsér

Ma örültem a finom háromfogásos ebédnek, amit a nagynéném varázsolt az asztalra (tízujj-megnyalós:).
A vérképemnek, ami gyönyörű, csak több káliumot kell ennem és többet innom (pedig azt hittem, már feszegetem a felső határt:).
Annak, hogy nem derült ki, hogy tegnap véletlenül nem teljesen éhgyomorra mentem vérvételre (lehet, hogy ezért ilyen jók az eredmények?:)
A szabad, időkorlátok által nem megnyomorított könyvesboltozásnak, az érzésnek, hogy most egy jó darabig nincs határidő és nincs semmi, amit meg kell csinálnom.
ÉS: egy éjszaka eltéréssel ugyanazt álmodtuk a húgommal (ő álmodta előbb, de csak ma mesélte el): fagyiztunk édes tölcsérből:)

Foci, hát mi más... :)

Nyertek a németek, és ráadásul nagyon simán! :) Ennek örültem ma a legjobban, amellett, hogy mindennap örülök neki, hogy a világ legcsodálatosabb nőjével és emberével, és barátnőjével élek együtt! ;)

Starbucks

Gyermekkori álmom vált valóra azzal, hogy végre a Starbucksban kávézhattam. Jó társaság, álomkávé, gyönyörű kávézó. Ennek örömére rögtön megrövidítettem a franchise-t egy bögrével.