Anya

Ma annak örültem nagyon, de nagyon, hogy Anyukám titokban pénzt utalt az izombeteg gyerekek alapítványának számlájára (úgy derült ki, hogy beszélnem kellett az alapítványt vezető "Főtündérrel" és ő kérdezett rá, hogy van-e közöm az azonos családnevet viselő hölgyhöz:). Ez egy óriási és gyönyörű ajándék nekem (amit nem is annak szántak:); egyrészt mert akkor tudja, mit jelent számomra ez az egész, milyen mérhetetlenül fontos; másrészt mert titokban tette és ez nagyon anyus és nagyon meghatott. Azért is, mert ilyen ember az édesanyám, de a leginkább azért, mert ebből megint kiderült, mennyire szeret engem és mennyire jelen van ez a szeretet még akkor is, úgy is, amikor, ahogy nem is gondolnám.
(Hasonlóképp örültem nagyon-nagyon, amikor az utazásom reggelén a húgom pénzt hagyott fagyira a gyerekeknek; azt hiszem, mostanában ezzel lehet a legnagyobb ajándékot adni nekem:) Ez jó és fura, meglepő érzés, hogy ekkora és őszinte örömöt okoz valami, amit nem közvetlenül nekem adnak:)