Komoly!

Én nem örülök a németek győzelmének... Sem a spanyolokénak... (Tudom, vackoljam be magam a föld alá, és elő se bújjak egészen a VB végéig...) Viszont az előbb nyitottam be a nővérem szobájába, és az elém táruló látványtól menten vagy két métert emelkedett a lelkem. Most is ott lebeg valahol a plafon és azon létra teteje között, amin drága testvérkém a gyorsabb netezés, és jobb vétel reményében kuporog. Nem vicc, véresen komoly! Legalábbis véres az biztos lesz, ha valamelyik családtagom rájön, hogy nyilvánosan örömködök agyament viselkedésükön... De sebaj, vállalom a kockázatot. Sőt, lehet, hogy én is odazsúfolom magam arra a létrára. Sok jó ember... nagy fenékkel bír :).