"Hányféle találkozás, Istenem, együttlét, különválás, búcsuzás!"

"És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék."

Örülök annak a beszélgetésnek, amely ráébresztett arra, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy olyan családba születtem, ami a betűt tette az életem alappillérévé. Ami megtanított, nem, nem tanított, a vérembe oltotta, hogy az irodalom, a könyv ajándék. Megmutatta, hogy a művészetnél nincs nagyobb úr, éppen azért, mert még a halált és a sorsot is felülírja. Azt hiszem, semmilyen módon nem kaphattam volna többet gyerekként, mint amit tőlük, a közeli és távolabbi, a vér szerinti és fogadott családtagjaimtól: nekem adták a kultúra iránti rajongást, a tudásra, fejlődésre vágyást, az írott szó szeretetét; ami a lényem legmeghatározottabb vonása.