Szabó Magda

"ma már tudom, nem az indított el későbbi utamon, hogy a némafilm megszólalt, hanem a felismerés, hogy van érzés, ami örökké megmarad, de csak a művészet segítségével rögzíthető."

A fantasztikus, a csodálatos Szabó Magdának. Mindig is gyűjtöttem magam köré azokat az embereket, akiket családomnak, nevelőmnek éreztem. Nem is tudom, lobbant-e fel szerelem gyorsabban, mint a Für Elise nyitósorainak olvasása közben: "A férfi és a nő, akik az első világháború legvéresebb szakaszában kötöttek házasságot, nem a jövőt, a múltat engesztelő igazságtételre készültek fel."

Annyi szeretet és hála nincs is bennem, mint amit érzek azért a rengeteg ajándékért, kincsért, amit Szabó Magda adott nekem.

Magamat is meglepő módon egészen szeretni tudtam az ő szemén keresztül Cilit vagy Emerencet, bár sose fogom annyira érteni, tudni őket, mint Magdát vagy Annát, a kis Vitay-t. De enyhült a Melanie-val szembeni ellenérzésem, ha megérteni sose fogom, akkor is.

Scarlett lányai vagyunk...