Mi a téma, örülté' ma?

Egyes számú örömhír: a kutyám ÉL!!!
Oké, tudom, más büszke ebtulajdonosoknál ez az alapállapot, ám miután drága Vacakom (itt és most megjegyezném, hogy NEM ÉN NEVEZTEM EL!!!) tegnap kutyasétáltatás közben bepuszilt valami ismeretlen és igencsak kétes eredetű húscafatot, szent meggyőződésem volt, hogy az éjszaka folyamán mérgezéses, erőszakos és igencsak fájdalmas halált fog halni. De nem halt, hála a nagyszakállúnak, és ennek most roppant mód örvendek. Már csak arra kell ügyelnem, hogy ma még véletlenül se engedjem a dögletes dolgokat dédelgető (d)zacskó közelébe, mert sajna nincs az az isten, amiért kutyahercegem hajlandó lenne kiadni a szájából azt, amit egyszer már a fejébe vett. (És igen, próbáltam szétfeszíteni az állkapcsát, de sose becsüjetek alá egy tacskót!!!)

Kettes számú örömhír: Poppy és M_ Zsolti továbbra is nyaral, ám még mindig nem érkezett róla hír, hogy belefulladtak volna a bőrönbe (mint ahogy attól előre rettegtem...), így hát kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy nem fulladtak bele a bőröndbe. Ámen!

Hármas számú örömhír: Darolyn örül nekünk, és mi is örülünk Darolynnak!!! Köszönjük a követést!

Négyes számú örömhír: Úgy tűnik a szüleimet végre két évtizedes késés után utolérte az agyuk, és rájöttek, hogy három gyereknek két számítógép bizony iszonyatosan kevés. Nem akarom elkiabálni, de... nem is fogom elkiabálni...

Ötös számú örömhír: A Piercesnek végre, végre új száma van, és ha szabad ilyet mondani, akkor ***** jó! http://www.myspace.com/thepierces

Hatos számú örömhír: Mára nincs több örömhírem! Ennek nyilván ti örültök, de nagyon! :D

Mesterséges örömgenerátor

Ha nem vagy elég pozitív személyiség egy ilyen témájú bloghoz, ám a nagyérdemű publikum mégis elvárja tőled, hogy bejegyzésekkel örvendeztesd meg, akkor igyekezz önmagadat is minél gyakrabban megörvendeztetni...
Példának okáért, kövess el mindent annak érdekében, hogy a világ legboldogítóbb mondata napjában többször is elhagyhassa lefelé görbülő ajkaid. „Na ugye, hogy megmondtam!” :D Csak mondd ki hangosan minden különösebb indok nélkül, és máris jobban érzed magad . Hát még ha indokod is van rá…
Az indokteremtés viszonylag egyszerű folyamat, melyet példámon keresztül most te magad is játszva megérthetsz, tanulmányozhatsz és elsajátíthatsz. Lássuk hát!

A Bori egyszer meglepett egy oklevéllel…
… amit szokás szerint elkevertem valahová…
Azt állította, elvesztettem…
…Ám én egészen biztos voltam benne, hogy valahol a szobámban van, mégpedig egy olyan helyen, ahol egy A/4-es lap könnyedén elfér…
… Pár perce megtaláltam az íróasztalomban, ahol egy A/4-es lap (mit ad isten) könnyedén elfér…

Na ugye, hogy megmondtam! :D

Bob&Paul: Koruk gyermekei

Kaptam egy gyönyörű, fekete-fehér, bekeretezett Bob Dylan-posztert. Unokabátyám egyszer csak felhívott, hogy át ugorhatna-e, mert szeretne felköszönteni a szülinapom alkalmából. Hihetetlen vicces volt, ahogy ott állt somolyogva egy óriási izével a kezében a lift előtt. Addig ügyeskedett, amíg fel tudta hozni úgy, hogy meg se leshettem, mi az.:) Álomszép, igazi Dylan-fotó!

A másik öröm szintén szülinapi ajándékhoz kötődik. (Erről jut eszembe, hogy ma egész nap a Lányaimtól kapott kéznyomatos blúzban mászkáltam:)) Megkaptam a Paul Newman-könyvet, és végre-végre elkezdtem olvasni. Nagyon tetszik. Érdekes, mert az író sosem találkozott Paul Newman-nel. Mégis. Rengeteg interjúból, nyomozásból, kutatásból tökéletesen összerakta a képet. A szavakból érzed Newman hangját, mosolyát, jellegzetes beszédstílusát.

http://www.youtube.com/watch?v=zxHSV5sZ0oI&feature=related

Sokban emlékeztett másik meghatározó könyvélményemre, a Brando-önéletrajzra, méghozzá azért, mert mindkettő ugyanúgy közelíti meg a két istent. Koruk gyermekeként. Azt vizsgálják a háttérben, hogy a két ikon miként testesíti meg az amerikai ideák, az amerikai eposz két ágát. És valóban, Newman-nél tökéletesebb, amerikaibb ember kevés volt. Egész élete a saját korának és mindig a saját korának (!) vegytiszta képlete volt. Gyönyörű, csodálatos ember! Olyan acélkék szemmel, amihez hasonlót csak egyetlen -egy Newmanhez hasonlóan különleges- ember tekintetében láttam:)

Hiányzol, Paul!

http://www.youtube.com/watch?v=S2OdPDEG6aQ

Az első videó nem a legjobb minőségű, de van alatta felirat. Plastic Jesus a Cool Hand Luke-ból.

A második pedig az egyik legkedvesebb filmem Nagy Jelenete. Legalább azért nézzétek meg, hogy pár percet lássatok Új Hollywood és (a filmtörténet) egyik remekművéből, ami messzemenőleg meghatározza a lényemet. Hallgassátok hangosan! (A végére mosolyogni fogtok.)

Pillanatnyi hangulatinga

Vérbeli ellentmondás egy ilyen megrögzött antiszociális lélektől, de örülök az embereknek.
Az embereknek, akiket ismerek, akiket azt hittem, hogy ismerek (de aztán úgy megleptek, hogy még mindig nem sikerült teljesen magamhoz térnem) és akiket nem ismerek ugyan, viszont határozottan nem kifogásolnám a későbbi kapcsolatteremtést :D.
Bonyolult lelkek, (többszörösen)összetett személyiségek és agybeteg észjárások tengerében tobzódok, de ez a négy napra jutó háromórányi alvás után furcsa módon boldogsággal tölt el. (Mint ahogy az is, hogy Palvin Barbi van a Glamour címlapján, vagy a Noisettes Don't Upset the Rhythm című száma...)
Aztán ki tudja, lehet, hogy amint ma délután felébredek (józanul és megfontoltan) ismét átkozni fogom a kiismerhetetlen embereket, de addig is...

Go Baby Go :D...

A puszta létige szomorúsága

Szerettem volna, ha úgy van.

Nem volt úgy.

Kértem: legyen úgy.

Úgy lett.

Tandorim

Mai élőzés kipipálva!

Szinte hiba nélkül lehoztam a mai Pápa-Hali meccset, ez az utóbbi napok lelkiállapotát (ami az élőzést illeti) tekintve hatalmas szó! ÖRÜLÖK! :) Sőőt, azóta a Bayern megnyerte 2-1-re a Bundesliga nyitányát a Wolfsburg ellen, egy hosszabbításban lőtt Schweini góllal (ráadásul az első gólt a Kroos-Müller kettős hozta össze, úgyhogy teljes a német siker), valamint egy vezető cikket is írtam, és csak 8 perccel később hoztuk le, mint a NSO. Szuper ez az este! :)

Games

- games that never amount to more than they're meant will play themselves out -

Szép volt ezt a sort megélni, szívemmel érteni. Igen, úgy is lehet valami szép és értékes, ha nincs folytatása, ha ,,csak" egy apró, eltévedt szövetszál a nagy szőttesben.

BERLIN!!!

Berlinnek.

A barátnőmnek, aki vendégül látott, a Spree-part közeli lakás szeretetteli légkörének. Annak, hogy boldog és kiegyensúlyozott életet és otthont teremtett a szerelmével Berlinben.

A csodálatos, gyönyörű német nyelvnek és hogy ezt hallhattam egésznapos dózisban:) A nyelvtudásomnak, ami biztos közrejátszott abban, hogy magam számára is furamód otthon éreztem magam egy távoli városban. Hogy sok mindent ki tudok fejezni és meg tudok érteni ezen a számomra varázslatos, gyönyörű-gyönyörű, sokatmondó, sokatrejtő nyelven.

A valódi, tiszta szellemi örömet nyújtó, igényes, inspiráló kiállításoknak, annak, hogy Berlinben tényleg szórakozás a múzeumlátogatás.

A Tachelesnek, Roman Kroke "Die Motte Charlotte" képregényének és Memorial Tree-jének.

http://www.youtube.com/watch?v=Tkpqxk53qL0

A Mauerparknak és az East Side Gallery-nek.

Christopher Coake könyvének, amire egy "Alles muss raus" akció keretében bukkantam rá. A sétáknak egyedül, a forrócsokizásnak a brandenburgi kapu mellett, Coake szívig érő történeteit olvasva.

A berlini kulturált közlekedésnek. Akik Budapestre olimpiát terveznek, javaslom, látogassanak el oda, merengjenek el az U- és S-Bahnnetzen, utazzanak kedvükre a tiszta járműveken, vegyék szemügyre az egyedi, kreatív megoldásokat felvonultató metrómegállókat és utána döntsenek, időszámításunk után hányban rendezzük meg e jeles eseményt.

A Dussmannak, ami egy négyemeletes könyvesbolt TELE csodálatos, izgalmas NÉMET könyvekkel minden témában, nyitvatartása: 10-24!! Das pure Paradies...:)

A hihetetlenül széles és igényes újságkínálatnak. A különszámoknak. Ha ott élnék, éheznék, úgy hiszem, ilyen újság- és könyvkultúra mellett. (És csatlakozva Hozzád, Poppy: igen, ezerszer is hála a családomnak, ahol észrevétlenül nőttem bele a könyvek szeretetébe, ahol a könyv a kezem folytatása, nélkülözhetetlen; hogy vannak könyvek, sorok, versek, amelyek a szívemig érnek, otthont adnak idegenben, csendesen felfogják esésem.)

A kedves (! igen! félre a hitetlen arckifejezésekkel!) németeknek.

A város tényleg multi-kulti légkörének, Berlin lüktetésének, tágasságának, negyedei sokféleségének, felszínen fecsegő és a mélyben munkáló történelmének, aminek erejét, sűrű vonzását, érintését sokáig szívedben érzed, ami emlékezetedbe szivárog és helyet készít magának tebenned.

"Hányféle találkozás, Istenem, együttlét, különválás, búcsuzás!"

"És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék."

Örülök annak a beszélgetésnek, amely ráébresztett arra, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy olyan családba születtem, ami a betűt tette az életem alappillérévé. Ami megtanított, nem, nem tanított, a vérembe oltotta, hogy az irodalom, a könyv ajándék. Megmutatta, hogy a művészetnél nincs nagyobb úr, éppen azért, mert még a halált és a sorsot is felülírja. Azt hiszem, semmilyen módon nem kaphattam volna többet gyerekként, mint amit tőlük, a közeli és távolabbi, a vér szerinti és fogadott családtagjaimtól: nekem adták a kultúra iránti rajongást, a tudásra, fejlődésre vágyást, az írott szó szeretetét; ami a lényem legmeghatározottabb vonása.

Pilinszky: Elég

Az unokabátyámnak. Mindig, mindig.
Minden találkozásnak, minden együtt töltött percnek, beszélgetésnek és hallgatásnak. Az egyik legkülönlegesebb ember, akit ismerek.

Élet, munka, miegymás

Többek közt, persze! Kaptam végre egy közreműködői kártyát a Sport Tévétől, ami annyit tesz, hogy a magyar labdarúgásban dolgozom, immáron hivatalosan is, ezért minden meccsre, a stadion minden területére beléphetek! :) Érzem, hogy a kör tagja lettem. Remélhetőleg egy felfele ívelő, jövőbeni magyar sikersportágnak lettem szerves tagja. És imádok benne dolgozni!

Imádom az életem, és teljes mértékig boldog vagyok. Munkaként azt csinálhatom, amit szeretek, otthon a világ legcsodálatosabb nője vár minden nap, akiről tudom, hogy vele akarom leélni az életem. A családommal is minden rendben, egy hónap, és láthatom menyasszonyként a nővéremet! Bízom benne, hogy tökéletes nap lesz számára szeptember 18-a, én a magam részéről mindent meg fogok tenni érte! Szóval "Everybody and everything is fine. Csak úgy Robert de Nirósan. Merthogy, mostanság sok filmet láttam vele és Al Pacinóval és egytől egyik zseniálisak. Az ő megismerésüket is Borimnak köszönhetem!

Ma egyébként éppen állatkertben jártunk (már megint...), ahol órákig el tudunk lenni. Láttam a neveltlányomat, Nórit, a medvét. Meg kell mondjam, gyönyörű! :) Fáradt vagyok az egész napos kirándulástól, no és még jó pár órát dolgoznom kell ma, de ez cseppet sem panasz, sőt! Mindennek tudok és mindennek lehet örülni mostanság az életemben!

Szabó Magda

"ma már tudom, nem az indított el későbbi utamon, hogy a némafilm megszólalt, hanem a felismerés, hogy van érzés, ami örökké megmarad, de csak a művészet segítségével rögzíthető."

A fantasztikus, a csodálatos Szabó Magdának. Mindig is gyűjtöttem magam köré azokat az embereket, akiket családomnak, nevelőmnek éreztem. Nem is tudom, lobbant-e fel szerelem gyorsabban, mint a Für Elise nyitósorainak olvasása közben: "A férfi és a nő, akik az első világháború legvéresebb szakaszában kötöttek házasságot, nem a jövőt, a múltat engesztelő igazságtételre készültek fel."

Annyi szeretet és hála nincs is bennem, mint amit érzek azért a rengeteg ajándékért, kincsért, amit Szabó Magda adott nekem.

Magamat is meglepő módon egészen szeretni tudtam az ő szemén keresztül Cilit vagy Emerencet, bár sose fogom annyira érteni, tudni őket, mint Magdát vagy Annát, a kis Vitay-t. De enyhült a Melanie-val szembeni ellenérzésem, ha megérteni sose fogom, akkor is.

Scarlett lányai vagyunk...

Balaton

A nyári Balaton illatának. A strandhangulatnak, a nagy úszásoknak, óriási, ötéveseket szomorító rózsaszín vattacukornak. Annak, hogy két lángosos emlékezett ránk tavalyról és mint régi ismerősökkel beszélgetett el velünk. Az első lángosnak.

A vonatútnak Almádiba. Valahogy úgy vagyok én is a Balatonnal, -ami az otthon szóra elsőnek megjelenik előttem, ami az egyetlen igazi gyökerem- mint a filmek Európával: Toldozott-foldozott emlékekből, összelopkodott pillanatokból és túlértékelt álomképekből állítottam össze magamnak, így legtöbbször csak vakon tébolyogok a valódi tájakon. De most, Almádiba menet, nem tudom, hogyan, lehet a hőség tette vagy a menetszél, de igaznak látszott, amit 20 éve kergetek.