Vérkép és édes tölcsér

Ma örültem a finom háromfogásos ebédnek, amit a nagynéném varázsolt az asztalra (tízujj-megnyalós:).
A vérképemnek, ami gyönyörű, csak több káliumot kell ennem és többet innom (pedig azt hittem, már feszegetem a felső határt:).
Annak, hogy nem derült ki, hogy tegnap véletlenül nem teljesen éhgyomorra mentem vérvételre (lehet, hogy ezért ilyen jók az eredmények?:)
A szabad, időkorlátok által nem megnyomorított könyvesboltozásnak, az érzésnek, hogy most egy jó darabig nincs határidő és nincs semmi, amit meg kell csinálnom.
ÉS: egy éjszaka eltéréssel ugyanazt álmodtuk a húgommal (ő álmodta előbb, de csak ma mesélte el): fagyiztunk édes tölcsérből:)

Foci, hát mi más... :)

Nyertek a németek, és ráadásul nagyon simán! :) Ennek örültem ma a legjobban, amellett, hogy mindennap örülök neki, hogy a világ legcsodálatosabb nőjével és emberével, és barátnőjével élek együtt! ;)

Starbucks

Gyermekkori álmom vált valóra azzal, hogy végre a Starbucksban kávézhattam. Jó társaság, álomkávé, gyönyörű kávézó. Ennek örömére rögtön megrövidítettem a franchise-t egy bögrével.